Volt egyszer egy legény, akinek az volt az álma, hogy saját szőlője és borospincéje lesz Tokaj-Hegyalján.

“ Az álom szép, de pénz nélkül nem sokra megyek ”- gondolta magában. Telt-múlt az idő, a legénynek gyermekei, majd unokái születtek, és szorgalmas ember lévén a pénze is gyűlött.

Ekkor felkerekedett, és elment Hegyaljára szerencsét próbálni. Járt Tokajban, Tállyán, Tarcalon, végül Mádon találta meg a helyet, amiről oly régen álmodott. Először vett egy öreg pincét, majd tíz hektár szőlőt. Fogadott öt jó embert, akik értették a szőlő és a bor mívelését. Végül épített egy kis házat, ahol majd kipihenheti a borkészítés fáradalmait. Hirtelen azonban nagybeteg lett.

Az első szüret nedűjét még gondoskodó kezei zárták palackba. A következő ősz szüreti vígságai azonban már nem melengethették megfáradt szívét. Lett nagy szomorúság gyermekei között, akik nem tudták mitévők legyenek.

Végül úgy döntöttek, ők fogják valóra váltani Édesapjuk álmát…